A számviteli törvény szerint a használatba vett immateriális javak, tárgyi eszközök bekerülési értékét a vállalat az eszközök (jószág, javak) hasznos élettartamára köteles felosztani. Az eszköz hasznos élettartamát – számviteli szempontból – a vállalkozó saját maga határozza meg. A hasznos élettartam az az időszak, melyben az adott eszközt a vállalkozó használni kívánja.

A rendelkezés célja, hogy azt a bekerülési értéket (vagy annak egy részét) a vállalat költségként megjeleníthesse, csökkentve adóalapját – és adóját, adózott eredményét. Így áramlik vissza a vállalkozásba az eszköz bekerülési értéke, hiszen a vállalkozó az értékesítési árat az értékcsökkenési leírás figyelembe vételével határozza meg. Például veszek egy 70 M Ft-os gépet, amivel 7 évig tervezek termelni és minden évben 10 M Ft-ot számolok el az eszköz értékcsökkenéseként. Évente 1 millió trikót gyártok és értékesítek, akkor minden trikó árát 10 Ft-tal kell megemelnem ahhoz, hogy a gép ára megtérüljön (egyéb feltételektől: infláció, kamatszint eltekintve).

A számviteli törvény megkülönböztet tervezett, azaz terv szerinti értékcsökkenési leírást, valamint terven felüli értékcsökkenési leírást. Jelen bejegyzés elsősorban a terv szerinti értékcsökkenési leírásról szól és az értékcsökkenési leírás és terv szerinti értékcsökkenési leírás itt azonos fogalmat takarnak.

Fontos (inkább szőrszálhasogatás, de jó tudni), hogy az értékcsökkenés pénzben fejezi ki az eszköz fizikai kopását avulását, míg az értékcsökkenési leírás az értékcsökkenésnek az a része melyet költségként számolunk el. Az értékcsökkenés adódhat a termelés darabszámából, attól, hogy a gép áll, de akár abból is, hogy eljár felette az idő. Amikor a gépet el kívánjuk adni, ezt mind figyelembe veszi a vevő és ezeket figyelembe véve javasol egy vételárat, vagy fogadja el az eladó eladási árát. Az értékcsökkenési leírást költségként számolja el a vállalkozó, beépítve a termékek értékesítési árába. Az értékcsökkenési leírás egy számviteli fogalom. Előző példánkkal élve:

• Értékcsökkenési leírás: ha a 70 M Ft-os gépet 3 évig használom 30 M Ft-ot számolok el költségként akár ment a gép, akár nem. Akkor most ez a gép 40 M Ft-ot ér? Nem biztos, ugyanis
• ha a 3 év alatt a maximális futásteljesítményét kihasználtam, akkor értékcsökkenése majdnem 70 M Ft, tehát a piacon – valószínűleg – csak bagóért értékesíthetem.

Akár a jog általában, úgy a számvitel(i törvény) is igyekszik megfelelni a társadalmi- gazdasági folyamatoknak, ezért számos lehetőséget és módszertant biztosít az értékcsökkenési leírás elszámolása, mely lehet:

• lineáris,
• degresszív,
• teljesítményarányos,
• évek számának összege módszer,
• abszolút összegű,
• állandó kulccsal meghatározott.

Az értékcsökkenési leírás alapja lehet állandó (az eszköz bekerülési értéke) azaz a bruttó érték, avagy változó (az értékcsökkenési leírással halmozottan csökkentett bruttó érték) azaz a nettó érték. Az értékcsökkenési leírások közül csak az utolsó alapja a nettó érték. Az eszköz bruttó értékének maradványértékkel csökkentett része lesz az az összeg, melyet értékcsökkenési leírás keretében el kell számolnunk (amortizálandó érték).

Az említett leírási módszertanok jellemzői:

• Lineáris esetén a hasznos élettartam minden évére azonos összegű értékcsökkenési leírás jut.
• A degresszív leírásesetében meg kell állapítani a maradványértéket (lehet 0 Ft is) és a hasznos élettartamot, majd az élettartamot szakaszokra osztani úgy, hogy az időtartam elejétől, annak végéig a leírási kulcs csökkenjen, valamint az élettartam alatt a teljes amortizálandó értéket elszámoljuk.
• Teljesítményarányos elszámolás esetén meg kell határozni a maradványértéket és a gép által legyártandó darabszámot, vagy munkaórát (életteljesítményt, amíg a gépet használni kívánjuk). A leírás összegét minden időszakban a teljesítmény és az életteljesítmény hányadosával szorzott amortizálandó érték adja.
• Évek számának összege módszer alapján meghatározott értékcsökkenés alkalmazása esetén az eszköz amortizálandó értékét elosztjuk a hasznos élettartam évei között. A hasznos élettartam éveinek számát összeadjuk (pl.: 1+2+3+4=10), majd degresszíven, fordított sorrendben számoljuk el az eszköz értékcsökkenési leírását (az első évben 4/10, a másodikban 3/10…).
• Abszolút összegű értékcsökkenés elszámolása esetén nincs leírási kulcs: a 100 000 Ft bekerülési értéket meg nem haladó eszközök bekerülési értéke – a vállalkozó döntésétől függően – egy összegben elszámolhatóak.
• Nettó érték alapján határozzuk meg az állandó kulccsal meghatározott leírást. Minden évben ugyanazon mértékű leírási kulcsot alkalmazzuk – mely a lineáris kulcs többszöröse is lehet – azonban itt nettó érték alapján számoljuk el az értékcsökkenési leírást. Ha az eszközünk 1 000 000 Ft-ba került és a leírási kulcs 40%, akkor az első évben 400 000 Ft az értékcsökkenési leírás, a nettó érték 600 000 Ft. A második évben az értékcsökkenési leírás már csak 240 000 Ft (600 000 Ft*40%), a nettó érték pedig 360 000 Ft lesz.

Természetesen további leírási kulcsok is alkalmazhatóak, illetve a vállalat működésének megfelelően kialakíthatóak. Az értékcsökkenési leírást az eszköz üzembehelyezésétől (aktiválásától) számítjuk. Ez történhet napra, hónapra, negyedévre – a vállalkozó döntése alapján. Lényeges, hogy minden esetben időarányosan számítsuk az értékcsökkenést; például: ha az eszközt 2017.02.27-én vesszük állományba, akkor, ha napi szinten alkalmazzuk az értékcsökkenési leírást, akkor 27-től, ha havi szinten, akkor 2017.03.01-jétől, ha negyedéves szinten akkor pedig 2017.04.01-jétől kell indítanunk az elszámolást.

A számviteli törvény azonban meghatározza azon immateriális javak és tárgyi eszközök körét, melyekre vonatkozóan nem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni. Általános alapelv, hogy olyan eszköz esetében nem alkalmazunk értékcsökkenési leírást melynek értéke a használat során nem veszít értékéből, vagy értéke évről-évre nő. Nem számolható el értékcsökkenési leírás földterület, telek (kivéve: bánya és veszélyes hulladék tárolására igénybe vett földterület), erdő, képzőművészeti alkotás, régészeti lelet bekerülési értéke, valamint a befejezetlen (üzembe nem helyezett) beruházások után.

Az immateriális javakhoz és tárgyi eszközökhöz azonban kapcsolódhatnak olyan események, történések, vagy piaci környezet, melynek következtében az eszköz terve szerinti értékcsökkenés elszámolásával csökkentett (azaz nettó) értéke nem tükrözi annak valós (piaci) értékét, tartósan és jelentősen eltér attól. Például megváltozik a piaci környezet és egy átütő fejlesztés következében az adott gépsorunk csak a nettó értékének töredékét éri, vagy egy nem kellően rögzített, termelésben résztvevő villanymotornak kél lába, esetleg megsemmisül egy épületünk, vagy vagyoni értékű jogunkat szerződésmódosítás következtében nem tudjuk érvényesíteni. Ezekben az esetekben terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni. Az értékcsökkenés mértéke megegyezik az eszköz nettó értéke és piaci értéke közötti különbséggel. Ha az eszköz rendeltetésének megfelelően nem használható (megsemmisült, ellopták...), akkor terven felüli értékcsökkenés elszámolása mellett a nyilvántartásból ki kell vezetni. Amennyiben a terven felüli értékcsökkenésre korábban okot adó körülmények nem állnak fenn, úgy a terven felüli értékcsökkenést, legfeljebb a terv szerint elszámolt értékcsökkenési leírással korrigált nettó értékig vissza kell vezetni. A terven felüli értékcsökkenés elszámolása, illetve annak visszaírása a terv szerinti értékcsökkenési leírás, a hasznos élettartam és a maradványérték újbóli megállapítását eredményezheti.