A számviteli törvény szerint a használatba vett immateriális javak, tárgyi eszközök bekerülési értékét a vállalat az eszközök (jószág, javak) hasznos élettartamára köteles felosztani. Az eszköz hasznos élettartamát – számviteli szempontból – a vállalkozó saját maga határozza meg. A hasznos élettartam az az időszak, melyben az adott eszközt a vállalkozó használni kívánja.
A rendelkezés célja, hogy azt a bekerülési értéket (vagy annak egy részét) a vállalat költségként megjeleníthesse, csökkentve adóalapját – és adóját, adózott eredményét. Így áramlik vissza a vállalkozásba az eszköz bekerülési értéke, hiszen a vállalkozó az értékesítési árat az értékcsökkenési leírás figyelembe vételével határozza meg. Például veszek egy 70 M Ft-os gépet, amivel 7 évig tervezek termelni és minden évben 10 M Ft-ot számolok el az eszköz értékcsökkenéseként. Évente 1 millió trikót gyártok és értékesítek, akkor minden trikó árát 10 Ft-tal kell megemelnem ahhoz, hogy a gép ára megtérüljön (egyéb feltételektől: infláció, kamatszint eltekintve).
A számviteli törvény megkülönböztet tervezett, azaz terv szerinti értékcsökkenési leírást, valamint terven felüli értékcsökkenési leírást. Jelen bejegyzés elsősorban a terv szerinti értékcsökkenési leírásról szól és az értékcsökkenési leírás és terv szerinti értékcsökkenési leírás itt azonos fogalmat takarnak.
Fontos (inkább szőrszálhasogatás, de jó tudni), hogy az értékcsökkenés pénzben fejezi ki az eszköz fizikai kopását avulását, míg az értékcsökkenési leírás az értékcsökkenésnek az a része melyet költségként számolunk el. Az értékcsökkenés adódhat a termelés darabszámából, attól, hogy a gép áll, de akár abból is, hogy eljár felette az idő. Amikor a gépet el kívánjuk adni, ezt mind figyelembe veszi a vevő és ezeket figyelembe véve javasol egy vételárat, vagy fogadja el az eladó eladási árát. Az értékcsökkenési leírást költségként számolja el a vállalkozó, beépítve a termékek értékesítési árába. Az értékcsökkenési leírás egy számviteli fogalom. Előző példánkkal élve:
Akár a jog általában, úgy a számvitel(i törvény) is igyekszik megfelelni a társadalmi- gazdasági folyamatoknak, ezért számos lehetőséget és módszertant biztosít az értékcsökkenési leírás elszámolása, mely lehet:
Az értékcsökkenési leírás alapja lehet állandó (az eszköz bekerülési értéke) azaz a bruttó érték, avagy változó (az értékcsökkenési leírással halmozottan csökkentett bruttó érték) azaz a nettó érték. Az értékcsökkenési leírások közül csak az utolsó alapja a nettó érték. Az eszköz bruttó értékének maradványértékkel csökkentett része lesz az az összeg, melyet értékcsökkenési leírás keretében el kell számolnunk (amortizálandó érték).
Az említett leírási módszertanok jellemzői:
Természetesen további leírási kulcsok is alkalmazhatóak, illetve a vállalat működésének megfelelően kialakíthatóak. Az értékcsökkenési leírást az eszköz üzembehelyezésétől (aktiválásától) számítjuk. Ez történhet napra, hónapra, negyedévre – a vállalkozó döntése alapján. Lényeges, hogy minden esetben időarányosan számítsuk az értékcsökkenést; például: ha az eszközt 2017.02.27-én vesszük állományba, akkor, ha napi szinten alkalmazzuk az értékcsökkenési leírást, akkor 27-től, ha havi szinten, akkor 2017.03.01-jétől, ha negyedéves szinten akkor pedig 2017.04.01-jétől kell indítanunk az elszámolást.
A számviteli törvény azonban meghatározza azon immateriális javak és tárgyi eszközök körét, melyekre vonatkozóan nem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni. Általános alapelv, hogy olyan eszköz esetében nem alkalmazunk értékcsökkenési leírást melynek értéke a használat során nem veszít értékéből, vagy értéke évről-évre nő. Nem számolható el értékcsökkenési leírás földterület, telek (kivéve: bánya és veszélyes hulladék tárolására igénybe vett földterület), erdő, képzőművészeti alkotás, régészeti lelet bekerülési értéke, valamint a befejezetlen (üzembe nem helyezett) beruházások után.
Az immateriális javakhoz és tárgyi eszközökhöz azonban kapcsolódhatnak olyan események, történések, vagy piaci környezet, melynek következtében az eszköz terve szerinti értékcsökkenés elszámolásával csökkentett (azaz nettó) értéke nem tükrözi annak valós (piaci) értékét, tartósan és jelentősen eltér attól. Például megváltozik a piaci környezet és egy átütő fejlesztés következében az adott gépsorunk csak a nettó értékének töredékét éri, vagy egy nem kellően rögzített, termelésben résztvevő villanymotornak kél lába, esetleg megsemmisül egy épületünk, vagy vagyoni értékű jogunkat szerződésmódosítás következtében nem tudjuk érvényesíteni. Ezekben az esetekben terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni. Az értékcsökkenés mértéke megegyezik az eszköz nettó értéke és piaci értéke közötti különbséggel. Ha az eszköz rendeltetésének megfelelően nem használható (megsemmisült, ellopták...), akkor terven felüli értékcsökkenés elszámolása mellett a nyilvántartásból ki kell vezetni. Amennyiben a terven felüli értékcsökkenésre korábban okot adó körülmények nem állnak fenn, úgy a terven felüli értékcsökkenést, legfeljebb a terv szerint elszámolt értékcsökkenési leírással korrigált nettó értékig vissza kell vezetni. A terven felüli értékcsökkenés elszámolása, illetve annak visszaírása a terv szerinti értékcsökkenési leírás, a hasznos élettartam és a maradványérték újbóli megállapítását eredményezheti.
A mérlegben szereplő tárgyi eszközöket a beszámoló készítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni. De hogyan keletkeznek tárgyi eszközeink? Vásárolhatjuk, megrendelhetjük (építtethetünk), vagy saját magunk is kivitelezhetjük a rendelkezésünkre álló erőforrásokból. Ez lesz az eszköz bekerülési (azaz beszerzési, vagy előállítási) értékének az alapja. Számon kell tartanunk, hogy az egyes eszközök mennyibe kerültek (bekerülési érték) és mekkora most az értékük (könyv szerinti érték). A kettő természetesen szoros összefüggésben van, hiszen – általában – a bekerülési érték és a bekerülési érték alapján megállapított elhasználódás mértékének különbözete (bizonyos korrekciókkal) adja az eszközök könyv szerinti értékét.
A beszerzési (bekerülési érték) elemeit a számviteli törvény taxatíve felsorolja, de általános útmutatást is ad ezzel kapcsolatban. A beszerzési érték részét képezi minden olyan, az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, raktárba történő beszállításig felmerült az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek összessége. Az általános útmutatásnak megfelelően a vállalatnak ezeket a tételeket (nem költség) egy külön számlán kell összegyűjtenie, vezetnie majd amikor az eszköz elkészült, megérkezett, ezeket egy időpontban kell aktiválnia, azaz átvezetnie az ingatlanok, műszaki berendezések, vagy egyéb berendezések közé. Ekkor megkapjuk az eszköz bekerülési értékét és az aktiválási (üzembe helyezési) időpontot.
Az eszköz bekerülési értéke az alábbi főbb tételekből áll:
A bekerülési értéket módosító tételek:
A bekerülési érték tekintetében semleges tételek:
A fenti tételeket azok felmerülésekor, a gazdasági esemény megtörténtekor kell számításba venni a számlázott, kivetett összegben. Ahogy fentebb is volt erről szó, a bekerülési érték részét képező tételeket egy beruházások számlán kell folyamatosan gyűjteni. A tételeket egy adott időpontban aktiválni kell, azaz az eszközt használatba kell venni, üzembe kell helyezni. Ez általában valamilyen dokumentummal igazolható időpont (pl.: építési napló lezárása, műszaki átadás-átvétel időpontja, szállítólevél, teljesítés igazolása). eddig az időpontig felmerült minden tételt időarányosan figyelembe kell venni és aktiválni kell. Az aktiválást követően vesszük üzembe az eszközt, valamint jelenik meg az ingatlanok, műszaki, vagy egyéb berendezések között. Ettől az időponttól számolható el ráfordításként az általunk (valamint a társasági adóról szóló törvény által meghatározott) amortizáció, valamint költségviselőként megjelenhet a könyvelésben.
A beruházás nem hat az eredményre, hiszen kizárólag a mérlegtételek változnak: az eszközök és források nőnek. A fenti tételekhez azonban kapcsolódhat eredményt módosító gazdasági esemény:
A tárgyi eszközök értékét növelik továbbá az eszközökön végzett felújítás. A felújítás célja az eszköz bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, élettartamának növelése, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állagának (kapacitása, pontossága) helyreállítása.
A mérlegben a tárgyi eszközök olyan anyagi eszközök, tenyészállatok, amelyek tartósan szolgálják a vállalkozó tevékenységét, továbbá itt kell kimutatni ezen eszközök beszerzésére (beruházásokra) adott előleget és az értékhelyesbítésüket. Tárgyi eszköz például a földterület, az ültetvény, az épület, a gép, az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni jog, de ide tartoznak a beruházások, illetve a beruházásokra adott előlegek is.
A tárgyi eszközöket sokféleképpen csoportosíthatjuk, íme néhány.
Elmozdíthatóságuk alapján lehetnek ingaltanok, vagy ingóságok. Az ingatlanok olyan vagyontárgyak, melyek a földdel tartós kapcsolatban állnak és állaguk sérelme nélkül nem mozdíthatók el. Az ingóságok ezzel szemben állaguk károsodása nélkül elmozdíthatók (nem minden ingóság tárgyi eszköz). Tulajdonjoguk alapján lehetnek saját tulajdonú tárgyi eszközök, melyekkel a vállalat rendelkezik és a mérlegébe köteles beállítani, vagy idegen tulajdonú tárgyi eszköz, melyeket a vállalat nem minden esetben szerepelteti mérlegében (pl.: bérlet eszközt nem, pénzügyi lízingben lévő eszközt igen). Értékcsökkenés szempontjából bizonyos tárgyi eszközök (pl.: gépek) elszámolható, míg egyes tárgyi eszközök (pl.: földterület) után nem számolható el az amortizáció. A tárgyi eszközöket csoportosíthatjuk abból a szempontból, hogy azok a vállalkozói tevékenységhez szorosan, vagy közvetetten kapcsolódnak.
A tárgyi eszközök fajtái:
A műszaki berendezések, gépek, járművek mérlegsor a termelésben a termelő, vagy termelésben közvetlenül résztvevő eszközöket (gépeket, berendezéseket, gyártóeszközöket, járműveket), míg az egyéb berendezések, felszerelések, járművek mérlegsor a termelésben részt nem vevő eszközöket csoportosítja.
A vállalatok menedzselése, számvitele sok szempontból hasonlatos egy háztartás vezetéséhez, figyelembe véve a különböző bevételek, kiadások összegszerűségét és időbeliségét, valamint a vagyont. Akárcsak egy családnak a vállalatoknak is van vagyona, amelynek van megjelenési formája (eszköz), valamint származása (forrás). A vagyont megjelenési formája és forrása szerint a mérlegben mutatjuk be. A vállalkozás vagyonának elsődleges rendeltetése, hogy a vállalkozás működését, folytatását szolgálja.
A vagyon számos formában jelenhet meg (pl.: szoftver, ingatlan, pénz…) és sok forrása is lehet (pl.: a tulajdonosok befizetései, hitelek…). A vagyonról készített mérleg egy adott időpontra – a mérlegfordulónapra – vonatkozik, tehát egy adott napon mutat valós képet a vállalat vagyoni helyzetéről. Mérleget sokféle időpontra lehet elkészíteni (havi, negyedéves, féléves), azonban az üzleti év mérlegfordulónapjára kötelező beszámolni a vállalat vagyonáról. Az üzleti év a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint az az időtartam, melyre vonatkozóan a beszámolót el kell készíteni (a beszámoló része a mérleg is), és tartalma – általában – megegyezik a naptári évvel.
A mérleg két változatban („A” és „B”) készíthető el a számviteli törvény 1. számú melléklete szerint. A két változat közül a vállalkozó választhat, amely választását a számviteli politikában rögzíti. Természetesen törvény előírhatja bizonyos mérleg-típus kötelező alkalmazását egyes – állami, vagy államilag szigorúan ellenőrzött – vállalatok számára (pl.: a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény hatálya alá tartozó integrált villamosenergia-ipari vállalkozás számára kötelező az „A” változatú mérleg alkalmazása).
A két változat mérlegének főbb jellemzői.
A mérleg eszköz oldalán kell kimutatni a vállalkozó rendelkezésére, használatára bocsátott, a vállalkozó működését szolgáló befektetett és forgóeszközöket, valamint az aktív időbeli elhatárolásokat. A számviteli törvény szerint az eszköz oldal nem tartalmazza a bérbe vett eszközöket, azonban a pénzügyi lízingbe vetteket igen. A mérlegben eszközoldalának három eleme van: befektetett eszközök, forgóeszközök és aktív időbeli elhatárolások.
o Immateriális javak, azaz nem anyagi eszközök. ide sorolandóak az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogokon kívüli vagyoni értékű jogok (pl.: használati jog, vagyonkezelői jog…), a szellemi termékek (pl.: szoftver, szabadalom…), az üzleti vagy cégérték.
o Tárgyi eszközök, olyan anyagi eszközök, tenyészállatok, amelyek tartósan szolgálják a vállalkozó tevékenységét, továbbá itt kell kimutatni ezen eszközök beszerzésére (beruházásokra) adott előleget és az értékhelyesbítésüket. Tárgyi eszköz például a földterület, az ültetvény, az épület, a gép, az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni jog.
o Befektetett pénzügyi eszközök azok a részesedések, értékpapírok és kölcsönök, melyeket a vállalkozó azért fektet be más vállalkozónál, hogy ott tartós jövedelemre tegyen szert, vagy irányítási, ellenőrzési lehetőséget érjen el. Az osztalékot részesedés (üzletrész, részvény), kamatbevételt adott kölcsön (pl.: kötvény) biztosíthat. Befolyásolási, irányítási vagy ellenőrzési jogokat a részesedések biztosíthatnak, amennyiben a társasági szerződés, alapszabály ezt lehetővé teszi.
Forgóeszközök:
o Készletek, azaz az egy éven belül felhasználásra, értékesítésre szánt eszközök.
o Követelések, azaz a vállalat teljesítéséből eredő jogszerű fizetési igények, melyeket a másik fél elfogadott.
o Értékpapírok, a nem tartós befektetésként vásárolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, vagy tulajdoni részesedést jelentő befektetések.
o Pénzeszközök a készpénz, az elektronikus pénz a csekk és a bankbetét.
A mérleg forrás oldalán kell kimutatni az eszközök forrásait, vagyis azt, hogy az eszközeimet miből finanszíroztam (finanszírozom). A források között kell kimutatni a saját tőkét, a céltartalékokat, a kötelezettségeket, és a passzív időbeli elhatárolásokat.
o Jegyzett tőke a cégbíróságon bejegyzett tőke a létesítő okiratban meghatározott összegben. A jegyzett tőke összegét korlátolt tulajdonosi felelősségű társaságok esetén jogszabály határozhatja meg.
o Jegyzett, de még be nem fizetett tőke a jegyzett tőkének a tulajdonosok által még be nem fizetett (nem pénzbeli hozzájárulás esetén: rendelkezésre nem bocsátott) része.
o Tőketartalékot is a tulajdonosok bocsátják a vállalkozás rendelkezésére (csakúgy, mint a jegyzett tőke esetében), azonban a tőketartalékot nem jegyzi be a cégbíróság. A tőketartalék negatív egyenleget nem mutathat.
o Eredménytartalék az előző üzleti években folytatott gazdálkodás halmozott eredményét (nyereségét/veszteségét) mutatja.
o Lekötött tartalék a tőketartalékból, illetve az eredménytartalékból lekötött összegeket és a kapott pótbefizetés összegét foglalja magában. olyan vagyonrészek saját forrása, melyeket a mérlegkészítéskor nem lehet kivonni a vállalkozásból.
o Értékelési tartalék a befektetett eszközök (kivéve: beruházások) könyv szerinti értékének és piaci értékének pozitív különbözete.
o Adózott eredmény a vállalat által termelt nettó jövedelem.
o Hátrasorolt kötelezettségek az öt évet meghaladó kölcsönök, amit ténylegesen a vállalkozó rendelkezésére bocsátottak és a kölcsönt nyújtó hozzájárult ahhoz, hogy a kölcsön hátrasorolt legyen.
o Hosszú lejáratú kötelezettségek az egy évnél hosszabb esedékességű tartozások.
o Rövid lejáratú kötlezettségek az egy évnél rövidebb esedékességű tartozások.
A számvitel tevékenysége során adatokat gyűjt, rögzít és rendszerez annak érdekében, hogy bemutassa egy vállalat (vagy nem nyereségorientált szervezet, esetleg egyéb gazdálkodást folytató szervezet) vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét, valamint objektív információkat biztosítson azok alakulásáról.
Annak érdekében, hogy az adatok és információk egymással akár időben, akár országok között összehasonlíthatóak legyenek nemzetközi szövetségek, államok határozzák meg főbb és részletesebb szabályait továbbá ezek a szabályok biztosítják az átlátható gazdálkodást is. Szabályok például hazánkban a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény, az Európai Unióban Az Európai Parlament és a Tanács 1606/2002/EK rendelete (2002. július 19.) a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról.
Ezek a jogszabályok tartalmazzák azokat a legfontosabb általános szabályokat, melyeket a vállaltoknak, nem nyereségorientált szervezet, esetleg egyéb gazdálkodást folytató szervezeteknek (a továbbiakban: gazdálkodóknak) ismerniük kell és ezeknek megfelelően kell eljárniuk. A hazai számviteli törvény hatálya alá a gazdálkodókra, valamint a gazdaság minden olyan résztvevőjére kiterjed, amelyről a nemzetgazdaság más szereplői tájékoztatást igényelnek. A törvény meghatározza azt a kört is, amelyre nem vonatkozik: ezek azok a gazdálkodók, akik nyilvántartásaikat az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló, illetve a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény előírásai szerint vezetik.
Nem sorolom fel a számviteli törvény mind a 178 paragrafusát, inkább azokra koncentrálók, melyek a megértést segítik. A számvitel logikájának megértését kiemelten segítik a számviteli alapelvek (15-16. §). Ezek az alapelvek útbaigazításként szolálnak a gazdálkodónak, hogy vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről objektív információkat tudjon biztosítani. A számvitellel foglalkozók szeretnek csoportosítani, így az alapelveket az alábbiak szerint csoportosíthatjuk (természetesen ez a felosztás nem követi a számviteli törvényben meghatározott sorrendet):
I. Általános alapelv:
1. A vállalkozás folytatásának elve. Ez nem csak a számvitel de a gazdálkodás legfontosabb alapelve is. Kiindulási alapja, hogy a gazdálkodó a belátható jövőben is fenn tudja tartani működését, folytatni tudja tevékenységét, nem várható a működés beszüntetése vagy bármilyen okból történő jelentős csökkenése. Ez azért fontos, mert egy működését folytató gazdálkodó esetében az eredmény a lényeges tényező, addig egy működését befejező gazdálkodónál a nettó vagyon értéke válik fontossá.
II. Tartalmi elvek
2. A teljesség elve. A gazdálkodó minden olyan adatot (gazdasági eseményt, bizonylatot) rögzített, amely vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről objektív információkat biztosít és jogszabályok szerint ki kell mutatni.
3. A valódiság elve. A rögzített adatoknak a valóságban is meg kell jelenniük bizonylattal alátámaszthatónak kell lenniük.
4. Az összemérés elve. Az időszak (év, negyedév, hónap) nyereségének, vagy veszteségének meghatározásakor az adott időszakban teljesített bevételeket és költségeket (ráfordításokat) kell figyelembe venni. Ezen alapelv szerint kizárólag a tevékenység teljesítésének időpontja a lényeges az, hogy az mikor lett kifizetve ebből a szempontból nem releváns.
5. Az óvatosság elve. Ezt két oldalról közelíti meg a törvény: eredményt nem lehet kimutatni akkor, ha az árbevétel pénzügyi realizálása bizonytalan (pl.: az adós tájékoztat arról, hogy adósságát nem képes kiegyenlíteni), az eredménytől függetlenül minden költséget és ráfordítást el kell számolni, továbbá bizonyos jövőbeli kötelezettségekre, kockázatokra (melyek természetesen pénzügyileg megjelennek) (cél)tartalékot kell képeznünk.
III. Tartalomra ható kiegészítő elvek
6. A bruttó elszámolás elve. A bevételek és költségek, valamint a követelések és kötelezettségek – a számviteli törvényben meghatározott kivételeken kívül – nem számolhatóak el egymással szemben, nem kompenzálhatóak. Ha egy internetszolgáltató bérel tőlem egy területet, és ennek fejében nekem „ingyen” adja az internetet a bérleti díjat (bevételt) és az internet díját (költséget) is ki kell mutatnom a könyveimben.
7. Az egyedi értékelés elve. Az eszközöket és kötelezettségeket a beszámoló készítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni – természetesen itt is vannak kivételek. Például, ha két autóm van és összértékük 10 M Ft (ez kerül bele a beszámolóba) tudnom kell, hogy melyik mennyit ér. Ugyanígy, ha van 5 m Ft tartozásom (kötelezettség), akkor tudnom kell, hogy kinek, mennyivel tartozom, bár erre azért fel szokták hívni az ember figyelmét.
8. Az időbeli elhatárolás elve. Azok a gazdasági események, melyek több üzleti évet érintenek olyan arányban kell elszámolni, ahogy az az időszakok között megoszlik. Egy egyszerű példával megvilágítva: egy évre szóló biztosítást kötök augusztus 1-jén melynek díját (24 M Ft-ot) természetesen azonnal beszedi a biztosító. A díjért 12 hónapra szóló szolgáltatást vettem: ha ebben az időszakban bekövetkezik valamilyen biztosítási esemény a biztosító megtéríti a káromat. Az üzleti év (a példában) megegyezik a naptári évvel így a biztosítási szolgáltatás egy részét ebben az évben, míg a fennmaradó részét a következő évben veszem igénybe. Ennek megfelelően felosztom a biztosítási időszakot (12 hónap): augusztus 1 – december 31 (5 hónap) és január 1 – július 31. (7 hónap) időszakokra. Mivel a számvitel a teljesítést veszi figyelembe, ezért a biztosítási díj 5/12 része (10 M Ft) ezt az évet, míg 7/12 része (14 M Ft) a jövő év eredményét csökkenti. Tehát azt a költséget, amelyik nem a jelenlegi időszakot (üzleti évet) érinti, elhatárolom.
9. A tartalom elsődlegessége a formával szemben elve. A gazdasági eseményeket azok tényleges tartalmának megfelelően kell bemutatni. Ez a számvitel igazi szépsége és nehézsége egyben. Az alapelv szerint a gazdasági eseményeket azok valója és nem azok neve szerint kell megítélni.
10. A lényegesség elve. Minden olyan adat lényeges, amely hozzájárul – az észszerűség határain belül – az objektív információk biztosításához.
11. A költség-haszon összevetésének elve. A gazdálkodó által nyilvánosságra hozott információk hasznossága álljon arányban az információk előállításának költségével. Ellenpélda: az alátéteket teljesen felesleges darabra megszámolni (3 212 478 db), majd ellenőrizni, hiszen ez nem biztosít releváns információt és megszámlálásuk akár több napot is, vagy speciális gépeket is igénybe vehet. Az alátétek számának becslése (kb.: 3 212 500 db) teljes mértékben kielégítő eljárás ebben a helyzetben.
IV. Formai elvek
12. A világosság elve. Áttekinthetően, a jogszabályoknak megfelelően kell az adatokat rögzíteni és beszámolni a vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetről.
13. A következetesség elve. A beszámolás tartalmának és formájának, valamint az azt alátámasztó könyvviteli tevékenységek tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell. Az egyes beszámolók tartalma formája megegyezik egymással, ha valamilyen változás következik be, akkor általában az adott időszakra a korábbi és az új változatot is el kell készíteni.
14.A folytonosság elve. Az üzleti év nyitó adatainak meg kell egyezniük az előző üzleti év megfelelő záró adataival, azaz január 01-jén 0:00-kor (ekkor nyitunk), meg kell egyezni a december 31-jén 24:00-kor (ekkor zárunk) rögzített adatokkal.